6. fejezet

- Sziasztok! – adtam a lazát. – És mi a program ma délutánra? – érdeklődtem.
- Találkozunk a csajokkal lent a parton – válaszoltam vidáman.
Elhúztam a számat, és úgy tettem, mintha ennél unalmasabb program nem létezne a világon
- Ne már! Azt hittem ma átjöttök játszani. Ebben a dög melegben nincs is jobb, mint bent a hűs szobában ülni.
- Neked, de nem nekünk! Ma be akarom cserkészni Soomit.
- És azt mégis, hogy tervezed?
- Majd meglátod. A mester nem árulja el a titkát! – mosolyogtam magabiztosan, de igazából még ötletem se volt, mivel tudnám elcsábítani.
- Milyen menőnek érzi magát itt valaki! – jegyeztem meg gúnyosan, és ezúttal még csak meg se kellett játszanom magam. Utáltam mikor Siwon ennyire nagyképűsködött. Azt hitte, jobb mindannyiunknál, de ugyanolyan lúzer volt, mint bármelyikünk.
- Aki tud, az tud! – húztam ki magam. Muszáj volt megőrizni a látszatot, a srácok felnéztek rám, nem mutathattam ki bizonytalanságomat.
- Na, és utána?
- Akkor már késő lesz.
- Miért, mikor találkoztok a lányokkal.
- 5-kor.
- Mégis meddig akarod csábítgatni Soomit, este tízig?
- Nem fog kelleni hozzá annyi idő, ne aggódj. De kellemesen akarom tölteni az est hátralevő részét is.
- Ti tudjátok! – játszottam meg kissé a sértődöttet. – Sok szerencsét az estéhez, én léptem! – Azzal ott hagytam őket. Ahogy elfordultam, rögtön széles mosoly terült el arcomon. Megvan az infó! Szememmel Wookiet kerestem. Amint meglátom, odasiettem hozzá, elkaptam a karját, és magammal húztam. – Gyere, van egy ötletem!

Nagyon izgatott voltam, séta a Han folyónál Donghae-val. Olyan romantikus.
- Héé, Föld hívja Heamint, jelentkezz! – lengetem tenyeremet, fel alá Heamin arca előtt.
- Bocsánat – pirultam el.
- Te gondolatban már a Han folyónál sétálsz Hae-val, mi? – nevettem el magam.
- Nem is! – vágtam durcás képet.
- Jól van, na. De tudom, amit tudok – nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Nem tudsz te semmit! Különben is, te is fülig bele vagy esve Hyukieba! - vágtam vissza.
- Nem, én, nem – hebegtem zavartan.
Jót kuncogtam a lányokon, nagyon aranyosak voltak, ahogy így húzták egymást.
- Szerintem kiegyezhetünk abban, hogy mindketten szerelmesek vagytok.
- Na és te? – fordultam felé kíváncsian. - Neked bejön Siwon?
- Nem igazán – vágtam fancsali képet.
- Szerintem kissé nagyképű.
- Nem igazán jön be az ilyen macsó típus.
- Akkor milyen típus jön be?
- A kedvesebb, szerényebb fiúkat kedvelem. – Éreztem, ahogy elpirulok, remélem a lányoknak nem tűnt fel, hogy egy konkrét személyre gondolok.
- Na, lányok, nekem itt le kell fordulnom.
- Mi lenne, ha együtt mennénk le a folyóhoz?
- Ez jó ötlet. Találkozzunk itt?
- Nekem jó.
- Nekem is megfelel.
- Rendben. Akkor fél ötkor itt.

Hazaérve gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy vékony halásznadrágot, majd kerestem egy hozzáillő spagettipántos felsőt. Nem akartam túlságosan kiöltözni, nehogy még a végén Siwon félreértse, és azt higyje neki öltöztem ki. Fújtam magamra kedvenc parfümömből, felcsatoltam az órámat, majd siettem is le a lépcsőn, nehogy elkéssek a megbeszélt találkozóról. Épp fordultam ki a sarkon, mikor Wookie-ba és Kyuba ütköztem.
- Szia Soomi – köszöntöttem. Fantasztikusan nézett ki, le se bírtam venni róla a szemem.
- Sziasztok fiúk! – A szívem nagyot dobbant Wookie láttán.
- Szia Soomi. Hova ilyen sietősen? – mosolyogtam rá kedvesen.
- Találkozom van a lányokkal.
- Csajos buli? – vigyorogtam el magam.
- Nem. Lemegyünk a Han partjára a fiúkhoz.
- És mit csináltok ott egy ilyen forró tavaszi napon?
- Fogalmam sincs. Azt nem mondták.
- Nincs kedved inkább velünk jönni? Van itt a közelben egy strand, oda készültünk Wookie-val lemenni.
- Hát nem is tudom – vacilláltam. Az ajánlat nagyon is csábító volt, ráadásul sokkal szívesebben töltöttem volna a délutánt Wookie-val, mint Siwonnal, de nem akartam megbántani a lányokat. Még csak most ismerkedtünk meg, nem akartam, hogy máris megharagudjanak rám.

- Hol marad már Soomi – morgolódtam, menni akartam már a fiúkhoz.
- Nyugi már unnie, mindjárt itt lesz.
- Én teljesen nyugodt vagyok.
- Ja, látom – vigyorogtam, mint a vadalma.
- Unnie!
- Mi az?
- Csörög a telód!
- Mi? – A nagy merengésben, meg se hallottam. Gyorsan felkaptam. Soomi volt az. – Igen, persze... Nem gond, menj csak!... Jó szórakozást!... Szió!
- Mi történt?
- Soomi, összetalálkozott Kyuval meg Wookie-val, és inkább velük megy strandolni.
- Siwon nem fog ennek örülni – jegyeztem meg.
- Na, és kit érdekel az a beképzelt hólyag! Azt hiszi minden lány utána döglik! Most legalább koppan egy nagyot! Na, induljunk végre.
Sora gyors tempóra kapcsolt, de pár perccel később már ő loholt az én nyomomban. Hamar leértünk a Han folyó partjára, és pár perc séta után meg is találtuk a fiúkat.

- Helló srácok!
- Szia, Siwon.
- Mi újság?
- Nem sok!
- Te, Hyukie, mi az ott a kezedben? – néztem rá tágra nyílt szemekkel.
- Egy horgászbot, mégis minek látszik . – Mi van, betépett a gyerek, hogy még egy horgászbotot se ismer fel!
- És minek az neked?
- Hát horgászni. – Mégis mire kéne egy horgászbot, te agylény?
- Te most komolyan horgászni akarsz? – Hát én mentem lehidalok!
- Miért, mi baj van vele? – kérdeztem értetlenül.
- Te tiszta lökött vagy! – Hát tuti, hogy ez a gyerek nem százas! - Gondolod a csajok itt akarnak kusban ülni, és arra várni, hogy te kifogj egy nyavalyás halat a tóból?
- Nem kötelező itt gubbasztani velem – duzzogtam.
- Én édes Uram, mivel érdemeltem ki egy ilyen hülyét?
- Héé, ne hülyézz le, jó? – Hogy jön ez hozzá, hogy így beszéljen velem! Ő is egy nagy idióta!
- Akkor gondolkozz már egy kicsit!
- Jól van, nyugi skacok. Ott jönnek a csajok, nem kéne elriasztanunk őket! – Éreztem, ahogy izzadni kezd a tenyerem idegességemben.
- Sziasztok! – köszöntünk nekik mikor odaértünk.
- Sziasztok!
- Soomi nem jött veletek? – kérdeztem kissé idegesen.
- Bocs, Siwon, de dolga akadt! – Legszívesebben az órára kötöttem volna, hogy inkább ment Kyuval és Wookie-val, mint hogy veled találkozzon, de nem akartam Soominak betenni. Majd elmondja neki, ha akarja.
- Na, akkor én lépek is!
- Mi van? – estünk majdnem hanyatt álló helyzetből. Most nem hagyhat itt minket.  
- Bocs, skacok. Hölgyeim – hajoltam meg, aztán leléptem.
- És mi, mit fogunk csinálni? – néztem várakozásteljesen Hyukie-ra.
- Én horgászni fogok.
Ezt most komolyan gondolja? De úgy tűnt igen, mert máris letelepedett a part szélére. Hát ezt fantasztikus lesz – sóhajtottam fel, majd leültem mellé.
- Na, és mi? – Nem láttam Hae-nél horgászbotot, és reméltem, hogy nem rejtegetett egyet a pólója alatt.
- Ízé... láttam errefelé jövet egy vattacukor árust. Nincs kedved enni egyet?
- Felőlem mehetünk. – Kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni!