8. fejezet

- Sora történt valami? – ültem le mellé. – Hyukie megbántott?

- Nem! – szipogtam. – Csak….. – nem tudtam tovább folytatni, mert újra zokogni kezdtem.

- Mi csak? – kezdtem ideges lenni.

- Egy idióta vagyok Heamin!

- De mégis mi történt?

- Belelöktem Hyukie-t a vízbe! Már nem bírtam tovább itt ülni. Dühös voltam rá, amiért csak itt ülünk, és horgászunk. Szerintem még a halak is kiröhögtek minket, amilyen szerencsétlenek vagyunk. Én nem akartam! Csak egyszerűen megtörtént! – hadartam.

Kellett pár másodperc mire felfogtam, amit Sora mondott. Majd mikor ez megtörtént hatalmas nevetésbe törtem ki! Úgy megnéztem volna a haveromat vizesen.

- Hae! - szólaltam rá.

- Bo…bocsánat, de ez annyira vicces! – nevettem még jobban.

- Egyáltalán nem vicces! Hyukie most tuti utál!

- Biztos nem utál! Igaz Hae?

- Igaz! Biztos meglepődött, de utálni?! Azt kétlem!

- De akkor most mégis mit csináljak? – néztem rájuk.

- Kitalálunk valami! Rendben?

- Rendben!

- Lehet jobb, ha én most elmegyek, és megnézem, mi van Hyukie-val! – álltam fel. – Sziasztok!

- Szia!

Gyorsan Hyukie-ék házához siettem.

- Hello haver! Hallom olyan forró volt a hangulat, hogy Sora kicsit megfürdetett a tóban! – léptem be a szobájába.

- Nagyon vicces! – grimaszoltam. – Elrontottam mindent! Most biztosan utál! – dőltem hátra az ágyon.

- Dehogy utál! – néztem rá. – De haver! Mégis hogy gondoltad azt, hogy a horgászat jó ötlet? Nem minden csaj szereti!

- Nem tudom! Azt hittem jó program lesz, és élvezni fogja. De sajnos tévedtem! Elrontottam az egyetlen esélyemet Soránál! – temettem az arcom a párnámba.

- Ne légy már ennyire negatív! Kitalálunk valamit, és helyrehozzuk ezt az egészet!

- Miért vagyok én ilyen szerencsétlen?

- Nem te tehetsz róla! Így születtél!

- Haha! – vágtam hozzá a párnát. – Ma nagyon poénos vagy!

- Jól van na! Ne haragudj!

- Amúgy neked milyen volt a randid Heaminnel? – ültem fel.

- Szerintem szuper volt. Én jól éreztem magam. Remélem Heamin is így gondolja.

- Biztosan! Legalább neked jól alakult a napod!

- Igen! – mosolyodtam el. – De ne izgulj! Te is vissza fogod hódítani Sorát! – veregettem meg a vállát.

- Nagyon remélem! – néztem meredten magam elé.

Nagyon jól éreztem magam a srácokkal. Rengeteget hülyéskedtünk a vízben. Egy hirtelen ötlettől vezérelve ráugrottam Wookie hátára.

Meglepődtem, amikor Soomi a hátamra ugrott, de be kell valljam, hogy tetszett a dolog. Elengedtem magam, és elkezdtem hátrafelé dőlni. Egy hatalmas csobbanással értünk a vízbe, ahol ezután birkózni kezdtünk.

Láttam mennyire jól érzik magukat, így úgy gondoltam, hogy ez a legjobb alkalom arra, hogy lelépjek. Bár mi ki kell találnom valami jó kis indokot.

- Srácok! Nekem most haza kell mennem! Megígértem anyukámnak, hogy ma korán hazaérek!

- Biztos, hogy nem tudsz maradni?

- Sajnos nem! De holnap találkozunk a suliban!

- Rendben!

- Sziasztok!

- Szia!

- Mi akkor most mit csináljunk?

- Nekem még nincs kedvem hazamenni!

- Nekem sem! – mosolyodtam el.

Örültem, hogy Wookie-nak sem volt kedve hazamenni. Még egy kicsit szórakoztunk a vízben, majd kimentünk a partra. Miután kellően megszáradtunk elindultunk haza.

- Soomi! – szólaltam meg.

- Igen?

- Meghívhatnálak egy fagyira?

- Elfogadom a meghívást! – mosolyogtam rá.

Elsétáltunk a legközelebbi fagyizóig, majd mindkettőnknek vettem egy-egy jó nagy adag fagyit. Szépen lassan elindultunk hazafelé.

- Köszönöm szépen a mai napot! – szólaltam meg.

- Én köszönöm, hogy eljöttél velünk!

- Nagyon jól éreztem magam!

- Máskor is lenne kedved velem tölteni a délutánod? Vagyis izé…velünk! – javítottam ki magam.

Veled bármikor! – gondoltam magamban.

- Igen, nagyon szívesen!

- Mit szólnál mondjuk, ha holnap elmennénk valahova?

- Benne vagyok! És hova?

- Mondjuk vidámparkba? – ajánlottam fel.

- Rendben! Már úgyis régen voltam!

- Akkor ezt megbeszéltük!

Időközben megérkeztünk a házunk elé.

- Még egyszer köszönök mindent!

- Nagyon szívesen!

- Holnap találkozunk a suliban! – pusziltam meg az arcát. – Szia!

- Szia! - teljesen belepirultam a pusziba. Még jó, hogy sötét van, és Soomi nem látta meg. Hatalmas mosollyal az arcomon sétáltam hazafelé.

Másnap reggel kedvetlenül mentem a suliba. Egész éjjel nem aludtam semmit, csak Hyukie-n járt az eszem.

Mosollyal az arcomon léptem be a suliba, de ez a mosoly még nagyobb lett, amikor megláttam az ajtóba Hae-t.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt!

- Hogy vagy?

- Szuperül! És te?

- Én is! – mosolyodott el. – Heamin?

- Igen?

- Lenne kedved ma velem tölteni a délutánt?

- Persze! – ki tudtam volna ugrani a bőrömből örömömben. – Hova megyünk?

- Mondjuk a vidámparkba?

- Remek ötlet!

Miután ezt megbeszéltük, bementünk a terembe.

- Sziasztok csajok! – léptem oda hozzájuk.

- Szia!

- Hogy telt a tegnapi napod?

- Remek volt! – elmeséltem mindent a lányoknak.

- Soomi! Úgy örülök, hogy ilyen jól szórakoztál! Akkor most Wookie-val lesz valami?

- Nem tudom!

- De te szeretnéd?

- Igen! – nevettem el magam. – És a ti délutánotok?

- Az enyém csodálatos volt!

- Az enyémet inkább hagyjuk! – hajtottam le a fejem.

- Miért? Mi történt?

Elmeséltem mindent Soominak.

- Jaj Sora! Úgy sajnálom! – ölelt meg. – De biztos rendbe jön minden!

- Nagyon remélem! – sóhajtottam. – Nincs kedvetek egy csajos délutánt tartani?

- Sajnálom, de nekem Hae-vel van progarom! Vidámparkba megyünk!

- Mi is Wookie-val!

- Ti is a vidámparkba jöttök?? Ez szuper!

- Akkor majd máskor! - A suliban próbáltam elkerülni a Hyukie-val való találkozást! Nem mertem a szemébe nézni!