2. fejezet

A lányok, és Siwon körbevezettek az egész suliban. Nagyon jól elbeszélgettünk. Kezdtem egyre jobban megkedvelni őket. -Köszönöm szépen a körbevezetést!

- Nagyon szívesen! -válaszoltam- Reméljük jól érezted magad!

- Ne haragudjatok lányok, de nekem mennem kell! A fiúkkal megbeszéltük, hogy elmegyünk kicsit focizni!

- Semmi baj! Menj csak! Köszönjük, hogy velünk tartottál! - mosolyogtam.

- Ugyan ne köszönjétek! - legyintettem.- Örülök, hogy megismerhettelek! - fordultam Soomi felé.

- Én is örülök! - mosolyogtam Siwonra.

Elindultam, majd pár lépéssel később eszembe jutott valami. - Lányok! - fordultam feléjük.

- Igen?

- Nincs kedvetek velem tartani?

- De nagyon szívesen! - válaszoltam. - Soomi?

- Mehetünk! - elindultunk a pálya felé. Amikor a pályához értünk, Siwon a fiúkhoz ment, mi pedig leültünk a lelátóra és onnan figyeltük az eseményeket. Miután befejezték a játékot a fiúk odajöttek hozzánk.

- Sziasztok lányok! - hajoltam meg.

- Helló mindenki! - ültem le a lányok mellé.

- Szia Soomi! Látom kezdesz beilleszkedni közénk!

- Igen! Nagyon kedves mindenki!

- Ennek örülök!

- Lányok nincs kedvetek fagyizni velünk?

- De! Nagyon szívesen!

- Sora?

- Szerintem Sorának most máshol jár az esze! - kuncogtam.

- Dongsaeng! - löktem oldalba.

- Igen?

- Hyukie azt kérdezte, van-e kedvetek fagyizni!

- Persze! - mosolyodtam el.

- Akkor induljunk!

Nagy nehezen elindultunk. Ahogy leléptem az első lépcsőről, véletlenül megbicsaklott a bokám, és elvesztettem az egyensúlyomat. Nem tudtam mit tenni! Vártam, hogy lehuppanjak a földre. De ekkor két izmos kar tartott meg.

- Héhé! Vigyázz! - kaptam el Heamin-t.

Belenéztem azokba a gyönyörű barna szemekbe, és rögtön elvesztem bennük!

- Minden rendben van? – érdeklődtem.

- Azt hiszem igen! – mosolyogtam zavartan.

- Vigyázz magadra! Kár lenne, ha egy ilyen szép lányt baleset érne!

Zavaromban nem tudtam, merre nézzek! Szerintem pirosabb voltam, mint a pipacs. Csak mosolyogtam.

- Na gyere unnie! – karoltam bele barátnőmbe. – Még mielőtt teljesen elolvadnál! – kuncogtam.

- Nagy Casanova vagy te! – löktem meg barátomat. – Csak nem bejön neked Heamin??

- Nem, dehogy! – próbáltam leplezni zavartságom.

- Persze!

- Mi volt ez az előbb? Csak nem tetszik Hae? – csapódtam a lányok mellé.

- Nem dehogy! – most már mindenem vörös volt.

- Unnie! – néztem rá. - Ismerlek!

- Na jó! Talán egy icipicit tetszik! – hajtottam le a fejem.

- Ááááá ez szuper! – örvendeztem.

- Nem! Nem az!

- Miért ne lenne az?

- Mert egy olyan fiú, mint ő, sosem szeretne egy olyat, mint én!

- De hiszen az előbb bókolt neked!

- Az csak véletlen volt!

- Persze!

- Na csajok! Ki milyen fagyit kér?

- Én citromosat szeretnék!

- Kyu! A lányokat kérdeztem!

Kiválasztottuk a fagyikat, majd elmentünk sétálni egy közeli parkba. Útközben valahogy kis csoportokra szakadtunk. Kis idő után Wookie szegődött mellém.